Második, avagy haldoklom...

Sziasztok,

Ömlesztett poszt lesz, jóval is, rosszal is, de semmiképp sem összeszedetten.

Az a nagy büdös helyzet, hogy lehet, hogy elhamarkodottan kiabáltam el (remélem nem), hogy az ütközésnél semmi bajom nem lett, ugyanis tegnap elkezdett fájni a fejem (szédülni nem szédülök), és a hasam is (ami még ilyen hülye hangokat is ad ki folyamatosan), és jó formán az összes izmom. A térdem fölött van egy gyönyörű szép kék folt is. Ma ilyen okból (nem voltam jól se testileg, se lelkileg) kihagytam a gyakorlatot, és holnap is csak délután megyek be, miután tettem egy látogatást az orvosnál. Azért remélem nem lesz semmi komoly, csak hogy meghúzódtam az izmaim, meg ilyenek. Ilyen nehézkes utazásom, ennyi problémával még sosem volt! Kicsit úgy érzem, hogy szegény embert az ág is húzza, persze minden rosszban van valami jó: ahogy a bicikli néz ki (kár, hogy egy az egybe nem fényképeztem le), az is csoda, hogy élek.

Ami magát a gyakorlati helyet illeti, élvezem, és tegnap már egész bejáratódottan működött is, de persze lesz ez még jobb is, amint a gyerekek jobban megszoknak. Ilyen szempontból nem örülök ennek a kényszerpihenőnek, de ez itt nem olyan, mint otthon. Hogy is fogalmazzam, hibás mentális állapotban nem mehetsz be, mert arra gondolnak, hogy a gyerek megérzi belőled, és te meg átadod neki.
Az egész rendszer egyébként teljesen más az otthonihoz képest. Most csak ilyen nagy általánosságokat tudnék Nektek írni, hogy miben is, de azt meg nem akarom. Ellenben tudom, hogy rengeteg gondolatom van, miközben ott vagyok, és velük dolgozom, szóval vettem magamnak egy kis füzetet, amibe jegyzetelni fogok, és azt majd át is vezetem ide. Akkor hitelesebb, és érthetőbb is lesz.

Úgy néz ki, hogy egy-két héten belül lesz saját lakásom is (mert hogy most egy ismerős dán családnál élek, ami külön rossz, hogy a bicikli is az övék volt), azért megnyugvás lesz már az is egy kicsit. Mert hogy itt a kezdetben volt mindenféle kavarodás, eleve nem is ebbe a városba jöttem volna, hanem egy másikba, de ott kijövetelem után láttam, hogy semmi se jön össze! Itt már inkább... de rendesen megszenvedtem érte, és mondhatni nagyon büszke vagyok azért magamra, mert tudom, nagyon viccesen hangozhat ez így most (hú de rossz nekem, hogy Dániába vagyok), de azért az ezzel járó feszültséget kibírni, meg nem megbénulni tőle nagyon durva volt! Tanultam is belőle (meg magamról) nem egy-két dolgot. Szóval ez már az igazán nagy betűshöz közelít, nem mintha eddig nem ez lett volna, de akkor ez valami professional szint.

Könnyíti mondjuk a dolgot, hogy itt vannak magyarok, meg itt ismerem a helyet, szóval legyen csak egy erős medium. A baleset után is nagyon jó volt, hogy tudtam magyarokat hívni, bár ma is úgy volt, hogy elmegyünk meginni egy cappucinot valahol, de holnap estére tolódott, ami azért már kellene, hogy a felgyülemlett feszültség kimenjen belőlem tényleg.

Egyébként nagyon szép, és romantikus ősz lesz itt. Meg gondolom majd a tél is, bár az nagyon hideg lesz. Örülök, hogy majd ezt Anyámék is megcsodálhatják amikor kijönnek értem hazafelé menet! (Ez több szempontból is jó, de arról majd legközelebb.) De az ősz már itt van a nyakunkban, ami a tenger illatával keverve még mindig nagyon különleges. Biztos lesz majd egy-két fénykép is a későbbiekben :).

Ami rossz, hogy a RATIban még mindig ülnek a szerződésemen, és a TDK is kétséges, de legalább dolgozom rajta. Ne tudjátok meg mennyi könyvet hoztam magammal!

Jó lesz ez, jó lesz ez, csak kell még neki egy két hét...

Ölel Titeket,
Lilla